Szüléstörténet a Szent Imre kórházból

Szeretettel ajánlom elolvasásra Viki szülésélményét:

Amikor megtudtam, hogy várandós vagyok, rögtön tudtam, hogy szeretnék magam mellé a férjemen kívül valakit a szülésnél, akit ismerek, akiben megbízom, és aki tisztában van a szülés alatti beavatkozásokkal is. Így egyenes út vezetett ahhoz, hogy dúlát kérjek fel. Tündit a kórház Facebook csoportjában ajánlották. A honlapja alapján szimpatikus lett, telefonon még aznap megbeszéltünk egy ismerkedős alkalmat. Családi okok miatt nehezen bízom meg az orvosokban, nem érzem magam biztonságban a kórházakban, így egy nagy lelki gát volt bennem a szüléssel kapcsolatban. Tündivel 5 hónapon át dolgoztunk együtt, hogy ez oldódjon, és hogy majd a szülés alatt el tudjak lazulni kórházi környezetben. Beszélgetéseink alatt felkészített a szoptatásra és a gyerekágyas időszakra, ajánlott hasznos olvasmányokat is. Átbeszéltük, hogy minél természetesebben szeretnék vajúdni és szülni, segített szülési tervet írni. A férjemmel együtt elmentünk hozzá egy csoportos szülésfelkészítőre is, ami sokat segített neki átlátni a folyamatot, az esetleges beavatkozásokat. Ott Tündi mutatott vajúdástámogató technikákat is, amik jól jöttek élesben.

Szeptember 12-én éjjel fél 2-től kezdődtek a fájásaim, fél 5-kor egyeztettünk egyet Tündivel a továbbiakról, tanácsolta, hogy pihenjünk még egy kicsit. Délelőtt itthon vajúdtam, majd fél 2-kor bementünk a kórházba. Ott megvizsgáltak, már 2 ujjnyira nyitva voltam, így mehettünk szülőszobára, ahol csatlakozott hozzánk Tündi is. A kádban vajúdtam, folyattam magamra a vizet, Tündi nyitotta meg és zárta el a csapot, fájások között a hátamat masszírozta. Később felajánlották a burokrepesztést, amit alapvetően nem akartam, ezért nagy segítség volt, hogy hárman át tudtuk beszélni a lehetőségeket, és végül el is fogadtuk. Ekkor már néha kapkodtam a levegőt, de Tündi mindig segített, így tudtam rendezni a légzésem. A kitolásra nem igazán éreztem rá, de ő kitartóan bíztatott, akkor már a férjemnek csak arra volt ereje, hogy fogja a kezem. Végül gátvédelemmel sikerült megszületnie Beninek 3500 grammal 20:37-kor. Kaptunk egy aranyórát, ahol Tündi segített mellre tenni a babát és lezuhanyozni.

Kórházból hazaérkezésünk után még egy gyerekágyas látogatásra is eljött, ahol átbeszéltük a szülésélményt és megválaszolta az első napokban felmerülő kérdéseinket.

Nagyon örülök, hogy Tündit kértem fel dúlámnak, nélküle nem lehetett volna ilyen magabiztos várandósságom és pozitív szülésélményem!